Miért folyik a sólámpa?

A sólámpa azért folyik, mert a Himalája Só higroszkópos anyag – vagyis a levegőből páratartalmat von magához, és ha ez a nedvesség a só felszínén felhalmozódik, cseppek formájában jelenik meg, majd lefolyik. Ez nem meghibásodás, hanem a himalája só természetes fizikai tulajdonsága. Ez a cikk azoknak szól, akik sólámpájukkal ezt a jelenséget tapasztalják, és érteni szeretnék, mi okozza, mikor aggasztó és mikor nem, és mit lehet tenni ellene. A legfontosabb tudnivaló: a sólámpa folyása szinte mindig megelőzhető, és az esetek túlnyomó többségében egyetlen ok áll mögötte – a lámpa kihűlése vagy rossz helyre való elhelyezése.

A higroszkópia – miért szív magába vizet a só

A higroszkópia azt jelenti, hogy egy anyag a környező levegőből nedvességet köt meg. A Himalája Só kristályszerkezete erre különösen hajlamos – a felszínen lévő nátrium-klorid molekulák vonzzák a levegőben lévő vízgőzt, amely a só felszínén kondenzálódik, majd cseppekké áll össze.

Ez a folyamat nem hibát jelez és nem jelenti azt, hogy a lámpa tönkrement. A Himalája Só minden formájában – legyen az sólámpa, mécsestartó vagy sótégla – higroszkópos marad, és bizonyos körülmények között mindig nedvesedni fog. A kérdés nem az, hogyan lehet ezt a tulajdonságot megszüntetni, hanem hogyan lehet olyan körülményeket teremteni, amelyek között ez a jelenség nem lép fel.

A nedvesség felhalmozódásának üteme a levegő relatív páratartalmától függ. 60% feletti relatív páratartalomnál a himalája sólámpa felszíne szinte biztosan nedvesedni kezd, ha nincs bekapcsolva és felmelegedve.

Az egyetlen leggyakoribb ok – a kikapcsolt lámpa

A sólámpa folyásának leggyakoribb oka egyszerű: a lámpa ki van kapcsolva. Amikor a lámpa bekapcsolt állapotban működik, a belsejében lévő izzó hőt termel, amely a só felszínét enyhe mértékben felmelegíti. Ez a melegség megakadályozza, hogy a levegőből a párát a só felszíne magába szívja – a meleg felület és a vízgőz nem találkoznak kondenzációs körülmények között.

Amint a lámpa kikapcsol, a só lehűl, és a felszín hőmérséklete a szobahőmérséklet alá csökkenhet – különösen éjszaka, nyitott ablak közelében vagy légkondicionált térben. Ilyenkor a kondenzáció szinte azonnal megindul, és néhány óra alatt látható nedvesedés, majd csöpögés keletkezhet.

A mi tapasztalatunk szerint a sólámpa folyásával kapcsolatos panaszok közel 80%-ában a lámpa rendszeresen ki volt kapcsolva hosszabb időre – a megoldás tehát nem a termék cseréje, hanem a használati szokás megváltoztatása.

Mennyi ideig legyen bekapcsolva a sólámpa

A sólámpa akkor tölti be a funkcióját, ha naponta legalább 4–6 órát bekapcsolt állapotban van. Ez az az időtartam, amely alatt a só felszíne egyenletesen átmelegszik, és a kondenzációs kockázat minimálisra csökken. Rövidebb bekapcsolási időnél – különösen 1–2 óránál – a só belseje nem melegszik át egyenletesen, és a felszín kihűlésekor az egyenlőtlen hőmérséklet-eloszlás fokozza a nedvesedési hajlamot.

A himalája sólámpák egy részénél az ajánlás az, hogy a lámpát folyamatosan bekapcsolva hagyják – alacsony wattású izzóval (15 W) ez energiafelhasználási szempontból nem jelent lényeges terhelést, és a lámpa élettartamát sem csökkenti számottevően.

Elhelyezési hibák, amelyek a folyást kiváltják

Az elhelyezés a sólámpa folyásának második leggyakoribb oka. Bizonyos helyszínek olyan páratartalommal vagy hőmérséklet-ingadozással járnak, amelyek még rendszeres bekapcsolt használat mellett is fokozzák a nedvesedés kockázatát.

Kerülendő elhelyezési helyszínek:

• Fürdőszoba vagy ahhoz szomszédos helyiség, ahol a páratartalom 60% felett van
• Nyitott ablak közvetlen közelében, ahol éjszakai hőmérséklet-esés és külső pára éri
• Konyha, ahol főzés közben a páralecsapódás rendszeres
• Légkondicionáló közvetlen légáramában, ahol a hőmérséklet hirtelen csökken
• Hideg kőlap vagy márvány felület, ahol a lámpa alja gyorsabban hűl le, mint a teteje

Az általunk vizsgált esetek többségében az elhelyezés megváltoztatása önmagában – még a használati szokás módosítása nélkül is – lényegesen csökkentette a sólámpa felszínén megjelenő nedvesség mennyiségét.

Mit tegyünk, ha a sólámpa már folyik

Ha a sólámpa felszínén már megjelent a nedvesség vagy csöpög, az azonnali teendő egyszerű: kapcsoljuk be, és hagyjuk bekapcsolva legalább 4–6 órán keresztül. A hő hatására a felszínen lévő nedvesség elpárolog, a só megszárad, és a lámpa visszaáll normál állapotba.

A folyás kezelésének lépései:

1. A lámpa alá helyezzünk nedvszívó alátétet vagy törölközőt, amíg szárad
2. Kapcsoljuk be, és ne kapcsoljuk ki a szárítási folyamat alatt
3. A felszínen maradt víznyomokat száraz mikroszálas kendővel töröljük le, miután a só megszáradt
4. Ellenőrizzük az elhelyezést – szükség esetén szárazabb, védettebb helyre helyezzük

Vizes vagy nedves törlőkendő használata tilos – a só vízzel érintkezve oldódni kezd, ami a felszín egyenetlen kopásához és foltosodáshoz vezet.

Mikor jelent valódi problémát a folyás

A sólámpa folyása akkor válik valódi problémává, ha bekapcsolt állapotban, száraz helyiségben is rendszeresen megjelenik a nedvesség. Ez arra utalhat, hogy a lámpa elhelyezési körülményei tartósan alkalmatlanok – a páratartalom olyan magas, hogy az izzó hőtermelése nem elegendő a kondenzáció megakadályozásához.

Ebben az esetben magasabb teljesítményű izzó alkalmazása segíthet – de csak akkor, ha a lámpa foglalatának műszaki specifikációja ezt lehetővé teszi. Túlméretes izzóval a só túlhevülhet, ami repedéshez vagy a kábel sérüléséhez vezet. Tartósan magas páratartalmú térbe a himalája sólámpa egyszerűen nem ajánlott elhelyezni – ilyen esetben lezárt üveg mögé épített megvilágított panel az egyedüli tartós megoldás.

A sólámpa felszínének védelme és megelőzés

A sólámpa folyásának megelőzése nem igényel különleges eszközt – következetes használati és elhelyezési szokás elegendő. A legfontosabb megelőző intézkedés a rendszeres bekapcsolva tartás, amelyet érdemes napi rutinhoz kötni, nem alkalmankénti használathoz.

Néhány további megelőző szempont:

• Fa vagy parafa alátét alkalmazása, amely a lámpát a hideg felülettől elszigeteli
• Páramentesítő készülék alkalmazása a helyiségben, ha a páratartalom rendszeresen 60-70% felett van
• Hosszabb távollétnél – nyaralás, üzleti út – a lámpa csomagolásba vagy zárt táskába helyezése, ne hagyják kint a párás levegőn
• Télen, fűtési időszakban a beltéri levegő szárazabb, ezért a sólámpa folyásának kockázata lényegesen kisebb

A mi tapasztalatunk szerint azok a felhasználók, akik a sólámpát napi rutinhoz kötik – reggeli bekapcsolás, esti kikapcsolás lefekvés előtt – szinte soha nem tapasztalnak nedvesedési problémát, még közepesen párás beltéri környezetben sem.

A sólámpa izzójának szerepe a nedvesség elleni védelemben

A sólámpa izzójának teljesítménye közvetlen összefüggésben van a nedvesedés kockázatával – ez az összefüggés az egyik legtöbbet figyelmen kívül hagyott technikai szempont a sólámpa használatában. A 15 W-os hagyományos izzó elegendő hőt termel ahhoz, hogy átlagos beltéri körülmények között – 40–55% relatív páratartalom – a só felszínét szárazon tartsa. Ha a páratartalom ennél magasabb, vagy ha a lámpa mérete nagyobb, mint amennyit a beépített izzó hatékonyan átmelegíthet, a hőegyensúly megbomlik.

A LED izzókra való áttérés ezért a sólámpáknál különleges megfontolást igényel. A LED izzó energiahatékony, de lényegesen kevesebb hőt termel, mint a hagyományos izzó – ez a sólámpa esetén hátrány, mert a só felszínét nem melegíti fel kellően. Az általunk vizsgált esetekben több felhasználó is arról számolt be, hogy LED izzóra való váltás után a korábban problémamentes sólámpa rendszeresen nedvesedni kezdett – a megoldás a hagyományos izzóra való visszatérés volt.

Ha valaki mégis LED izzót alkalmaz, válasszon olyan típust, amely legalább minimális hőtermeléssel rendelkezik, és a bekapcsolt idő napi 6–8 órára növelje – ez részben kompenzálja a csökkentett hőteljesítményt.

A sólámpa téli és nyári viselkedésének különbségei

A sólámpa viselkedése évszakonként érzékelhető eltéréseket mutat, amelyeket érdemes előre ismerni. Télen a fűtött beltéri levegő páratartalma általában alacsonyabb – 30–45% – ami azt jelenti, hogy a sólámpa felszíne kevésbé hajlamos nedvesedni, és a folyás kockázata minimális. Ilyenkor a himalája sólámpa a legjobb körülmények között működik, és akár rövidebb napi bekapcsolt idő is elegendő.

Nyáron a helyzet megfordul: a külső magas páratartalom beáramlik a helyiségbe, a légkondicionálás hőmérséklet-ingadozást okoz, és a nyitott ablakokból érkező párás levegő közvetlenül éri a lámpa felszínét. Ebben az időszakban a napi bekapcsolt idő növelése és a gondos elhelyezés válik kritikus szemponttá.

Évszak	Jellemző páratartalom	Nedvesedési kockázat	Ajánlott napi bekapcsolt idő
Tél	30–45%	Alacsony	4–6 óra
Tavasz	45–60%	Közepes	5–7 óra
Nyár	60–75%	Magas	7–10 óra
Ősz	50–65%	Közepes–magas	6–8 óra

Mit jelent, ha a lámpa alja folyik, de a teteje száraz

Ha a sólámpa kizárólag az alján nedvesedik, miközben a felső rész száraz marad, az egyértelműen az alátét és az aljzat hőszigeteléséhez vezethető vissza. A lámpa alja közvetlenül érintkezik a polccal, asztallal vagy padlóval – ezek a felületek hővezető anyagból készülhetnek, ami azt jelenti, hogy az izzó által termelt hő a lámpa aljáról gyorsabban elvezet, mint a tetejéről.

Ebben az esetben fa vagy parafa alátét behelyezése az aljzat és a lámpa közé szinte azonnal megoldja a problémát – ez a legegyszerűbb és legolcsóbb beavatkozás, amelyet a felhasználók maguk elvégezhetnek. Az alátét hőszigeteléssel megakadályozza, hogy a lámpa alja a többi résznél hidegebbé váljon, és ezzel megszünteti a kondenzáció kiváltó okát.

A sólámpa és a páratartalom mérése otthon

A sólámpa folyásával küzdő felhasználók számára az egyik leghasznosabb eszköz egy egyszerű digitális higrométer – ez a műszer a levegő relatív páratartalmát méri, és pontosan megmutatja, hogy a lámpa elhelyezési körülményei megfelelők-e. Ár–érték arányban az egyik legjobb befektetés, amelyet a sólámpa mellé el lehet végezni.

A releváns páratartalom-értékek és azok jelentése:

• 30–50%: ideális tartomány sólámpa számára, nedvesedési kockázat minimális
• 50–60%: elfogadható, napi rendszeres bekapcsolással kezelhető
• 60–70%: fokozott kockázat, hosszabb bekapcsolt idő és gondos elhelyezés szükséges
• 70% felett: a sólámpa folyása valószínű, a helyiség nem alkalmas elhelyezésre

A mi tapasztalatunk szerint a felhasználók nagy többsége nem ismeri saját otthonának páratartalmát, és ezért a sólámpa folyását termékhiba ként értelmezi – holott a valódi ok a körülmény, nem a termék. Egy egyszerű higrométer ezt a bizonytalanságot azonnal megszünteti.

A folyás utáni felszíni állapot és annak kezelése

Ha a sólámpa hosszabb ideig folyt – több napon vagy héten át – a felszínén sókivirágzás és egyenetlen eróziós nyomok jelenhetnek meg. A sókivirágzás azt jelenti, hogy a feloldódott só a felszínen visszakristályosodott, és fehéres, porszerű réteget alkotott. Ez esztétikailag zavaró, de az anyag szerkezetét nem károsítja.

A sókivirágzás kezelése:

1. A lámpa legyen teljesen száraz és bekapcsolt állapotban legalább 4–6 óráig
2. A fehéres réteget száraz, puha sörtéjű ecsettel óvatosan söpörjük le
3. Száraz mikroszálas kendővel töröljük át a felszínt
4. Ha a kivirágzás mélyen beágyazódott, a felszín rendkívül finom csiszolópapírral (400-as szemcsézet) óvatosan csiszolható – ez eltávolítja a legfelső réteget és visszaadja a só természetes megjelenését

Az eróziós mélyedések és egyenetlen felszín visszafordíthatatlanok – ezek a só anyagának természetes kopásnyomai, amelyek tartós nedvesség hatására keletkeznek. A himalája sólámpák esetén ez a folyamat évekkel később sem befolyásolja a funkciót, csak az esztétikai megjelenést érinti.

A sólámpa elektromos biztonsága nedvesség esetén

A sólámpa folyása nem csupán esztétikai kérdés – ha a nedvesség a lámpa elektromos részeire jut, biztonsági kockázat keletkezik. A kábel belépési pontja, a foglalat és az izzó közvetlen környezete azok a kritikus pontok, amelyeket rendszeres vizuális ellenőrzéssel figyelni kell, különösen, ha a lámpa korábban hosszabb ideig folyott.

A nedvesség és az elektromos alkatrészek érintkezésének jelei:

• A foglalat körül fehéres sókivirágzás jelenik meg
• Az izzó cseréjekor a foglalat rozsdanyomokat vagy sókristály-lerakódást mutat
• A kábel belépési pontja körül nedvességfolt vagy sókristály látható
• A lámpa bekapcsoláskor szikrázik, villog vagy nem kapcsol be egyenletesen

Ha ezek közül bármelyik fennáll, a lámpát azonnal ki kell kapcsolni és az aljzatból ki kell húzni. Ilyen esetben nem elegendő a felszín megszárítása – a foglalat és a kábelvég szakszerű ellenőrzése szükséges, mielőtt a lámpa újra üzembe kerül. A mi tapasztalatunk szerint az elektromos meghibásodások szinte minden esetben megelőzhetők lettek volna a rendszeres vizuális ellenőrzéssel és a korai beavatkozással.

Mikor kell cserélni a sólámpát

A himalája sólámpa élettartama elvben korlátlan – a só maga nem romlik el, és ha a körülmények megfelelők, évtizedekig használható. A csere szükségességét nem az anyag, hanem az elektromos komponensek és a fizikai épség határozza meg.

Csere indokolt, ha:

• A kábel vagy a foglalat sókristály-beépülés miatt nem működik megbízhatóan
• A só felszíne tartós nedvesség hatására olyan mértékben erodálódott, hogy az izzó már nincs megfelelően körülvéve a sóanyaggal
• A lámpa alja repedezett vagy töredezett, és a szerkezet stabilitása megkérdőjelezhető
• Az elektromos ellenőrzés után sem működik megbízhatóan

Ha csupán az izzó ment tönkre, az csere nélkül megoldható – a himalája sólámpák izzója bármely 15 W E14 foglalatú izzóval helyettesíthető, és ez a csere otthon elvégezhető.

Hogyan tároljuk a sólámpát, ha hosszabb ideig nem használjuk

Ha a sólámpát hosszabb ideig – nyaralás, költözés, tárolás – nem használják, a tárolás módja meghatározza, milyen állapotban kerül elő. A legfontosabb szempont a páratartalomtól való elzárás – a tároló helynek száraznak kell lennie, és a lámpát légmentesen záródó műanyag tasakba vagy dobozba érdemes helyezni.

Hosszabb tárolás előtt ajánlott lépések:

1. A lámpa legyen teljesen száraz – legalább 6–8 óra bekapcsolt állapot szükséges a belső nedvesség eltávolításához
2. Az izzót célszerű kicsavarni és külön tárolni – ez megakadályozza, hogy a foglalat nedvesség hatására rozsdásodjon
3. A lámpa alját és a kábel belépési pontját száraz kendővel töröljük át
4. Légmentesen záródó tasakba vagy dobozba helyezve, szilicagél páraelnyelő csomaggal együtt tároljuk

Tárolás után a lámpa első bekapcsolásakor lassú felmelegítést alkalmazzunk – ne hagyjuk azonnal hosszú időre bekapcsolva, mert a belső páratartalom elpárolgása során a foglalatnál kondenzáció keletkezhet.

A sólámpa folyása – összefüggések egyetlen áttekintésben

A sólámpa folyásával kapcsolatos leggyakoribb kérdések egyetlen összefoglalóban:

Miért folyik a sólámpa, ha be van kapcsolva? Ha bekapcsolt állapotban is folyik, a páratartalom meghaladja azt a szintet, amelyet az izzó hőtermelése kompenzálni tud. Magasabb wattású izzó vagy az elhelyezés megváltoztatása szükséges.

Miért folyik a sólámpa csak éjszaka? Mert éjszaka ki van kapcsolva, a só lehűl, és a kondenzáció megindul. Ez a leggyakoribb eset – a megoldás a hosszabb bekapcsolt idő vagy folyamatos üzemeltetés.

Tönkrement a sólámpám, ha folyik? Nem – a folyás nem tönkremenetel, hanem a só fizikai tulajdonságának megnyilvánulása. Az esetek döntő többségében a helyzet kezelhető és visszafordítható.

Hogyan akadályozom meg véglegesen a folyást? Egyetlen módszer van: olyan körülmények biztosítása, amelyek között a só felszíne mindig melegebb, mint a környező levegő harmatpontja. Ez rendszeres bekapcsolt használattal, megfelelő elhelyezéssel és a páratartalom kontrolljával érhető el.

A sólámpa és a gyermekek biztonsága

A sólámpa gyermekek közelében való elhelyezése különleges szempontokat igényel – nem csupán az elektromos biztonság, hanem a fizikai stabilitás és a só anyagával való közvetlen érintkezés miatt is. A himalája sólámpa felszíne kézzel megérintve hagyja el a só ízét – kisgyermekeknél ez nem jelent mérgezési kockázatot kis mennyiségben, de az érintkezés elkerülése ajánlott, mert a nedves kézzel megérintett felületen a só oldódni kezd, és a lámpa felszínén maradandó nyomot hagy.

A fizikai stabilitás a másik lényeges szempont. A 3–5 kg-os himalája sólámpa nehéz, és ha asztalról vagy polcról leesik, a só törhet, az elektromos alkatrészek megsérülhetnek. Gyermekek által elérhető felszínen a lámpa elhelyezése nem ajánlott – magasabb polcon, gyermekek által nem elérhető helyen a kockázat minimálisra csökken.

A mi tapasztalatunk szerint a himalája sólámpák legbiztonságosabb elhelyezése gyermekes háztartásokban a fali konzol vagy a magas polc, ahol a lámpa stabil alapon áll és gyermekek nem érhetik el – ez egyszerre védi a terméket és a gyermeket.

A sólámpa és a háziállatok

A Himalája Só és a háziállatok – különösen a macskák – kapcsolata olyan kockázatot jelent, amelyet a sólámpa elhelyezésénél figyelembe kell venni. A macskák só iránti vonzódása dokumentált jelenség: a himalája sólámpa felszínét megnyalják, ami kis mennyiségben nem okoz problémát, de rendszeres és nagyobb mennyiségű sóbevitel veseproblémákat okozhat háziállatoknál.

A kutya kevésbé hajlamos a sólámpa megnyalására, de a fizikai felborítás kockázata – különösen nagyobb testű kutyáknál – fennáll. A lámpa ilyenkor az elektromos kábelt is magával ránthatja.

Háziállatot tartó háztartásokban az elhelyezési szabály egyértelmű:

• Macskák esetén: olyan helyre kell elhelyezni, ahova a macska nem jut fel – ez macskáknál jellemzően nehéz, de zárt szobában vagy magas, instabil felszíntől mentes polcon megoldható
• Kutyák esetén: a kábelt rögzíteni kell, és a lámpát olyan felszínre helyezni, amelyről nem sodorható le

A sólámpa kábele és csatlakozója – mire figyeljen

A sólámpa kábelének és csatlakozójának állapota az egyik legritkábban ellenőrzött, mégis az egyik legfontosabb biztonsági szempont. A só higroszkópos tulajdonsága miatt a kábel belépési pontján – ahol a kábel a só aljába vezet – sókristály-lerakódás képződhet, amely hosszú távon a kábel szigetelését károsíthatja.

Évente legalább egyszer érdemes a következőket ellenőrizni:

1. A kábel belépési pontján nincs-e látható sókristály vagy nedvességnyom
2. A kábel külső burkolata épséges, nincs repedés vagy töredezés
3. A csatlakozó stabil, nem laza, nem mutat égési vagy oxidációs nyomot
4. A foglalat belsejében nincs sókivirágzás vagy rozsdafolt

Ha bármelyik pont nem felel meg, a lámpa használatát fel kell függeszteni és szakemberrel kell megvizsgáltatni – a sókárosodott kábel nem javítható házilag, csak cserélhető.

A sólámpa mint hosszú távú beruházás – mire számítson a vásárló

A himalája sólámpa nem egyszer használatos vagy rövid élettartamú termék – megfelelő gondozással és elhelyezéssel évtizedekig használható. Ez a hosszú élettartam azonban feltételekhez kötött: a lámpa rendszeres bekapcsolt használatot, száraz elhelyezést és időszakos ellenőrzést igényel.

A vásárlói elvárások és a valóság között a leggyakoribb eltérés az, hogy a sólámpa dekorációs tárgyként – tehát kikapcsolt állapotban – kerül elhelyezésre, és csak alkalomszerűen kapcsolják be. Ez pontosan az a használati mód, amely a legtöbb problémát okozza – a folyás, a sókivirágzás és az elektromos meghibásodások döntő többsége ebből a szokásból fakad.

A himalája sólámpa mint beruházás akkor térül meg a legjobban, ha a felhasználó napi rutinhoz köti a használatát – ez egyszerre biztosítja a termék épségét, a fényterápiás hatás érvényesülését és a hosszú élettartamot. Egy gondosan kezelt sólámpa esetén az első komolyabb karbantartási szükséglet jellemzően 5–8 évnél korábban nem jelentkezik normál beltéri körülmények között.

Sólámpa

A sólámpa folyása egyetlen alapvető fizikai tulajdonságra vezethető vissza: a himalája só higroszkópos, vagyis a levegőből páratartalmat von magához, és ha a felszín hőmérséklete a szobahőmérséklet alá csökken, a kondenzáció megindul. Ez nem gyártási hiba és nem tönkremenetel – hanem olyan jelenség, amely megfelelő használattal és elhelyezéssel szinte teljes mértékben megelőzhető. A megoldás kulcsa a rendszeres, napi legalább 4–6 órás bekapcsolt használat, mert az izzó hőtermelése megakadályozza, hogy a só felszíne kondenzációs hőmérsékletre hűljön. Az elhelyezés legalább annyira meghatározó: párás helyiség, nyitott ablak közelében, hideg kőfelszínen vagy légkondicionáló légáramában a lámpa még megfelelő használat mellett is nedvesedni fog. A LED izzóra való váltás csökkentett hőtermelése miatt fokozza a kockázatot – ez az egyik leggyakoribb, de legkevésbé ismert kiváltó ok. Az elektromos biztonság szempontjából a kábel belépési pontjának és a foglalat állapotának rendszeres ellenőrzése elengedhetetlen, mert a sókristály-lerakódás hosszú távon károsíthatja az elektromos alkatrészeket. Gyermekes és háziállatot tartó háztartásokban az elhelyezés nem csupán a termék védelme, hanem a fizikai biztonság szempontjából is átgondolandó. A himalája sólámpa akkor tölt be hosszú távon funkciót, ha nem dekorációs tárgyként, hanem napi rutinhoz kötött, aktívan használt eszközként kezelik – a legtöbb probléma ebből az egyetlen szempontból fakad, és ugyanebből az egyetlen szempontból meg is szüntethető.